DVSC kézilabda
9. RÉSZ

Új úton a régi sikerekért

Az alábbiakban már a jelenről is olvashatnak, ez egyelőre a DVSC közelmúltja. Új, a csapatot szurkolóként évtizedek óta magáénak érző tulajdonos érkezett, a csapat pedig visszatért a hazai élmezőnybe, s itt első lépésként 13 év után újra bajnoki érmet szerzett.

Új korszak kezdődött 2009 márciusában a DVSC kézilabdázóinál. A hónap 11-ik napján a csapatnak évtizedek óta szurkoló Gellén András úgy döntött, hogy támogatóként is szerepet vállal a nehéz helyzetbe került együttesnél. Az élet azonban úgy hozta, hogy sokkal több lett a dologból.

– Mielőtt bármiről is beszélnénk, egy dolgot szeretnék elmondani: most is szurkolónak tartom magam, érzelmi alapon kezelem a helyzetet, s pontosan tudom, hogy soha egyetlen fillért sem tudok majd kivenni ebből a vállalkozásból – mondja magáról Gellén András, aki 1981 tavaszán ment ki egy meccsre, s azóta folyamatosan ott van szurkolóként a Loki női kézisei mellett.

Idén márciusban változott a helyzet, ekkor ugyanis már látszott, hogy a nyomasztó anyagi gondokon nem tud úrra lenni a klub.

– Március 11-én döntöttem úgy, hogy megpróbálok segíteni a szakadék szélén álló csapatnak. Persze nem ilyen szerepvállalásra gondoltam, néhány millió forintot akartam adni, hogy rendeződjenek a gondok. Ekkor szóba került, hogy vegyek tulajdonrészt. Aztán kiderült, hogy az előző többségi tulajdonos 51,3 százalékos tulajdonrésze eladó, s mivel a többi kis tulajdonos lemondott elővásárlási jogáról, én lettem a többségi tulajdonos. Ez május 11-én történt, majd egy kompromisszum alapján június 16-án én lettem az ügyvezető, míg a posztot korábban betöltő Baranyai Antal szakosztályvezetőként dolgozik tovább, s segít a napi munkában. Ettől kezdve az én elképzelésem, gondolkodásmódom szerint alakulnak az események. A legfiatalabb játékosokkal folytatott tárgyalásoktól a válogatott kézilabdázók szerződtetéséig mindenütt jelen voltam, mert így pontosan tudom, hogy mit vállalhatunk fel, mennyit bír el a költségvetésünk. Nem szabad ugyanis abba a hibába esni, mint tavaly ilyenkor, amikor az összes tulajdonos tárgyalt az érkezőkkel, csak éppen a tervezett kiadást ötven százalékkal vállalták túl, ezért is alakult ki tavaszra a már említett nehéz helyzet. Ilyen még egyszer nem fordulhat elő, mint ahogy az is elgondolkodtató, ahogy a tulajdonosok egymáshoz viszonyulnak. Számomra visszataszító volt az a személyeskedő hangnem, a múltbéli sérelmek felhánytorgatása hosszú órákon, ami a gyűléseket jellemezte. Ez azonban kettőzött erővel hatott rám, éreztem, hogy a kezembe kell vennem a karmesteri pálcát, és rendet kell tenni!

Két korszak, két csapat mindig előjön, amikor arról beszélünk, hogy Gellén András milyen DVSC-t szeretne. Számára az 1987-es bajnokcsapat és a két EHF-kupát nyerő társaság az etalon.

– A zsinórmérték a 87-es bajnokcsapat, amely légiósok nélkül ért fel a csúcsra. Persze tudom, hogy más politikai és gazdasági környezetben éltünk akkoriban, de hiszem, hogy fontos a magyar tehetségek, a debreceni kötődésű kézilabdázók csapatba építése. Hosszú távra kell építkeznünk, s bízom benne, hogy a megerősített debreceni utánpótlás-nevelés két-három év múlva több saját nevelésű játékost fog adni a csapatnak. Számomra fontos a folyamatosság, az állandóság és a csapategység, éppen ezért jövőre már hároméves szerződést szeretnénk kötni a játékosokkal, aki csak egy évet akar eltölteni itt, arra nem számítunk. A leglényegesebb feladat a hazai bajnokság és a Magyar Kupa, ezekben a sorozatokban kell a legjobban teljesítenünk, alapvető, hogy minden évben szerezzünk érmet. Ami az előttünk álló szezont illeti, csalódás lesz, ha nem sikerül elérnünk a bajnokságban a második helyet. Tudom, hogy sikerülni fog, mert a lányok úgy dolgoznak, mintha az életük múlna rajta. Ami pedig a következő évet illeti: amikor az új fórumra nem tudtam beregisztrálni a régi felhasználónevemen, akkor a Bajnokcsapat 2011 nevet választottam. Tudom, hogy ezért sokan megmosolyognak a hátam mögött, de én azt mondom, hogy 2011. május végén meglátjuk, mire jutottunk. Az mindenesetre sokat elárult nekem a csapatról, amikor vasárnap a Fradi otthonában megszereztük a tornagyőzelmet, a csapatkapitány, Szabó Vali úgy adta oda nekem a kupát: itt az első! S a hangsúly az elsőn van!

Gellén András március 11-én elindult, hogy segítsen a csapaton, amelyet majd három évtizede szeret. Azóta sok minden megváltozott a Lokinál, ami a legfontosabb: az új többségi tulajdonosnak köszönhetően eltűnt a több mint 40 milliós adósság, biztos háttér van a csapat mögött. A DVSC utánpótlásába a nyáron nagyon sok tehetség került, velük képzeli el a jövőt a tulajdonos, akinek fontos, hogy a fiatalok is tudják, hová tartoznak, éppen ezért kaptak névre szóló mezt az utánpótláscsapatokban játszók is, akik eddig a nagyok levetett szereléseit viselték. Az utánpótlás szakmai munkáját pedig azóta Köstner Vilmos irányítja.

Időközben a 2008/09-es szezonban Bakó Botond irányításával 13 év után érmet szerzett a bajnokságban a Loki, s a 2009/10-es szezonban is a dobogó, pontosabban a második hely a cél. 2011-ben pedig...